Erdei Balázs
A stunt riding sportot 2002-ben keztem el. Akkor még streetfighter-nek hívták és egy más stílust képviselt. Az első street motorom egy GSX-R 1100-as volt, ezzel kezdtem a versenyzést is. Az első versenyem 2002. augusztusában kunmadarason volt, ahol belekóstoltam a versenyzésbe. (durva volt … azt sem tudtam, hogy merre van az előre, de mégis elindultam)
Azóta gyakorlatilag egy verseny kivételével mindegyiken ott vagyok, és húzom a gázt ezerrel.
Külföldi versenyen csak egyszer voltam, Hollandiába 2006-ban. Nagyon jól éreztem magam, csak az volt a baj, hogy mielőtt fel mentem a pályára, a szabadedzésen a rajt előtt három perccel átestem első keréken és takartam egy kellemeset. (gondolhatjátok milyen jól sikerült)
Itthon a versenyzés, hát hogy is mondjam … ment jobban, ment rosszabbul, de most nagyon jól érzem magam a bőrömben.
2005-ben dobogós voltam és úgyis zártam az évet. Összetettben is harmadik lettem.
Akkor még a versenyeket inkább a streetfighter-hez lehetet hasonlítani. Ez nekem elég jól feküdt, de nem volt túl sok rutinom és nem voltak a gyakorlataim elég technikásak.
A 2006-2007-es évek nem voltak számomra túl sikeresek. Mondhatnám úgy is hogy valaki keményen szurkálta a vudubabát. Gyakorlatilag lecsúsztam az utolsó helyre és soha nem sikerült semmi. Közben a stunt riding olyat fejlődött Magyarországon hogy lehetetlen volt komoly eredményt felmutatnom. Kétszer majdnem abbahagytam a motorozást. Ezután nagyon sok (inkább lelki segítséget) kaptam a barátaimtól és a családomtól, akiknek sokat köszönhetek.
Szeretnék egy dolgot kiemelni … MEZŐBERÉNYT a streetfighter napot, ahol 2006-ban gyűjtést rendeztek a szervezők és a fighterek a családomnak, mert nagy bajba sodródtunk. Ez a nap nekem mérföldkő volt az életemben és soha nem fogom elfelejteni.
Azért nem írok neveket, mert nagyon sok barátom segített nekem és nem akarok senkit megbántani.
Eldöntöttem, hogy nem hagyom abba! Nagyon sokat gyakoroltam és sikerült felállnom a semmiből egy olyan erős mezőnybe, aki az egész világon meg tudja állni a helyét.
2008-ban felzárkóztam a középmezőnybe. Legjobb helyezésem kunmadarason 6. helyezés volt. Ennek a helyezésnek jobban örülök, mint valaha bárminek, és folyamatosan tudok edzeni. A bemutatókról majd később számolok be nektek.
Azóta gyakorlatilag egy verseny kivételével mindegyiken ott vagyok, és húzom a gázt ezerrel.
Külföldi versenyen csak egyszer voltam, Hollandiába 2006-ban. Nagyon jól éreztem magam, csak az volt a baj, hogy mielőtt fel mentem a pályára, a szabadedzésen a rajt előtt három perccel átestem első keréken és takartam egy kellemeset. (gondolhatjátok milyen jól sikerült)
Itthon a versenyzés, hát hogy is mondjam … ment jobban, ment rosszabbul, de most nagyon jól érzem magam a bőrömben.
2005-ben dobogós voltam és úgyis zártam az évet. Összetettben is harmadik lettem.
Akkor még a versenyeket inkább a streetfighter-hez lehetet hasonlítani. Ez nekem elég jól feküdt, de nem volt túl sok rutinom és nem voltak a gyakorlataim elég technikásak.
A 2006-2007-es évek nem voltak számomra túl sikeresek. Mondhatnám úgy is hogy valaki keményen szurkálta a vudubabát. Gyakorlatilag lecsúsztam az utolsó helyre és soha nem sikerült semmi. Közben a stunt riding olyat fejlődött Magyarországon hogy lehetetlen volt komoly eredményt felmutatnom. Kétszer majdnem abbahagytam a motorozást. Ezután nagyon sok (inkább lelki segítséget) kaptam a barátaimtól és a családomtól, akiknek sokat köszönhetek.
Szeretnék egy dolgot kiemelni … MEZŐBERÉNYT a streetfighter napot, ahol 2006-ban gyűjtést rendeztek a szervezők és a fighterek a családomnak, mert nagy bajba sodródtunk. Ez a nap nekem mérföldkő volt az életemben és soha nem fogom elfelejteni.
Azért nem írok neveket, mert nagyon sok barátom segített nekem és nem akarok senkit megbántani.
Eldöntöttem, hogy nem hagyom abba! Nagyon sokat gyakoroltam és sikerült felállnom a semmiből egy olyan erős mezőnybe, aki az egész világon meg tudja állni a helyét.
2008-ban felzárkóztam a középmezőnybe. Legjobb helyezésem kunmadarason 6. helyezés volt. Ennek a helyezésnek jobban örülök, mint valaha bárminek, és folyamatosan tudok edzeni. A bemutatókról majd később számolok be nektek.
